Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek. Ha elárulom a lényeget, talán kevesebben kattintanak, ha titokzatoskodom, akkor meg senkit sem érdekel. Végül úgy döntöttem: vállalom a kockázatot. Ez a poszt pontosan arról szól, ami a címében is áll – és még az is lehet, hogy nem lesz népszerű. De állok elébe.
Abban a korban, amikor általánosan elterjedt az okostelefon-használat, a napnak nincs olyan pillanata, amikor ne éreznénk késztetést rá, hogy „csakegypercreránézekhogykiírt”.
Automatikus a mozdulat: nyúlunk érte, feloldjuk a kijelzőt és máris görgetünk.
Amikor a minimalizmussal kezdtem el foglalkozni, akkor a Minimalisták (The Minimalists) duó podcastjának több epizódját hallgattam. Egyikük, Joshua úgy beszélt az okostelefonról, mint „digitális cumi”-ról – és valóban. Pontosan ezt a funkciót tölti be sok ember életében.
Miért adunk cumit a kisbabának? Hogy megnyugtassuk vele, hogy pótlékot adjunk az anyai közelség helyett. Persze az egész egy hatalmas átverés – de a pici elhiszi. Hát így vagyunk sokszor az okostelefonnal is, nem? Megnyugtatjuk vele magunkat, elterelhetjük a figyelmünket – bármiről.
Ha valaha próbáltál már leszoktatni egy kisgyereket a cumijáról, akkor tudod milyen nehéz feladat. Többnyire nem is megy egyik napról a másikra.
Hasonló a helyzet azzal is, amikor egy felnőttet próbálsz leszoktatni arról, hogy kétpercenként csekkolja a telefonját.
Mégis, én most épp erre bátorítalak: próbáld meg te is leszoktatni magadat arról, hogy folyton a telefonon lógj! Természetesen nem vitatom, hogy a mai kor emberének fontos a tájékozottság, és sokan vannak, aki a munkájuk miatt nem engedhetik meg maguknak a teljesen telefonmentes életet.
Abban viszont hiszek, hogy a képernyőidő kézben tartható és tudatosan csökkenthető.
Például azzal, hogy visszavesszük az irányítást a reggeleink felett. Eheti apró változtatás: tegyük szokássá, hogy ébredés után nem az lesz az első dolgunk, hogy a telefonunk után nyúlunk.
Tanuljuk meg irányítani a figyelmünket – hiszen a mi döntésünk, hogy mire juttatunk belőle. Hamar rájövünk, hogy ez nem tiltásról szól, hanem inkább a saját önuralmunk fejlődéséről.
Én személy szerint tettem magamnak egy ígéretet: ébredés utáni első órában nincs social media, nincsenek hírek – még e-mailek sem.
Az első három napban nagyon könnyen ment. Aztán már oda kellett figyelnem és emlékeztetnem magamat a fogadalmamra. Nem hittem volna, hogy az a három pöttyintés ennyire automatikus mozdulat. Szinte öntudatlanul nyitottam meg korábban az Instagramot.
Valódi erőfeszítés volt eleinte, hogy békén hagyjam a telefont.
Mostanra eljutottam odáig, hogy tényleg képernyőmentesen indul a napom. Neked is ajánlom, próbáld ki!