Ezekre a gondolatokra ma találtam egy angol oldalon, megosztom veletek (sajnos a szerzőt nem tudtam kinyomozni):
A nehéz időkben kis lépésekkel haladsz előre.
Tedd meg, amit kell, apránként.
Ne gondolj a jövőre, vagy hogy mi történhet holnap.
Mosogass el.
Törölgesd le a port.
Írj egy levelet.
Főzz egy levest.
Látod?
Haladsz előre, lépésről-lépésre.
Egy lépés, és megállsz.
Pihenj egy kicsit.
Dicsérd meg magad.
Tegyél egy újabb lépést.
Aztán még egyet.
Azzal törődj, amit épp csinálsz.
Ha mosogatsz, akkor minden figyelmedet szenteld az edényeknek, a víznek, a szétpattanó buborékoknak.
Ha főzöl, akkor érezd az illatokat, lásd meg, ahogy gőzölög a leves, a hús, figyelj arra, ahogy megszületik az étel a kezeid között. Vedd észre milyen érzés kézbe venni a kanalat. Milyen, amikor teljes odafigyeléssel megízleled az első falatot.
Ha takarítanál, akkor vedd észre mi vesz körül, érezd a szék súlyát, amikor arrébb tolod. Gyönyörködj a kedvenc tárgyaidban. Csodálkozz rájuk.
Csak a most számít.
A jelen-lét.
Itt.
Most.