Hogyan kezdődött?

Az egész azzal kezdődött, hogy egy szép napon szétnéztem a lakásomban. Mit láttam? Rengeteg cuccot. Minden nap használt és jóleszmégvalamirevalamikor tárgyakat.

Mint egy átlagos háztartásra, az én lakásomra is ki lehetett tenni a „megtelt” táblát. Ruhák, cipők, játékok, táskák, bútorok, szerszámok, könyvek, dekoráció, edények, konyhai eszközök, elektronikai eszközök, háztartási gépek, kartondobozok, tisztítószerek, kozmetikumok – minden lehetséges helyet megtöltöttek a tárgyak. Tárgyak, tárgyak. Kis dobozokban, nagyobb dobozokban, kosarakban, polcokon, szekrényekben, asztalon – mindenhol.

Voltak kedvenc részeim a lakásomban. Például a sarokülő garnitúra, ahova le lehetett ülni, ha tévét akartunk nézni. Vagy az íróasztalnak az a része, ahová nagyjából oda lehetett férni, ha dolgozni akartam, vagy szörfözni az interneten. Vagy a nappali szőnyege, ahol a fiamat néztem, amikor játszott. Vagy a konyha, ahol a sok konyhai mindenféle ellenére még mindig átlátható volt a helyzet. Vagy a fürdőszoba, azt is nagyon szerettem – mondjuk az annyira kicsi volt, de mégis. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor összességében olyan élhető volt az egész.

Mégis… valahogy ott, akkor, megütött az az érzés, hogy rengeteg helyet pazarolok el a kis lakásomban arra, hogy TÁROLJAK benne dolgokat és túl kevés helyem marad arra, hogy ÉLJEK benne.

Akkoriban volt egy könyvem (már továbbadtam azóta). A címére még emlékszem (Brooks Palmer: Rakj rendet az életedben) és arra, hogyan hatott rám. A tartalom már nem annyira maradt meg bennem, sokkal inkább az az érzés, amit keltettek a sorok. Hát nem volt jó… Fogalmam sem volt, hogy hogyan változtatom meg, de azt tudtam, hogy valami mást, jobbat, szeretnék, jobban szeretném érezni magam.

Így indult.

About the Author

Leave Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük