Évekig éltem abban a hitben, hogy akkor végzem jól a munkámat, ha képes vagyok multitasking üzemmódban működni, azaz a figyelmemet minél többfelé tudom osztani.
Dolgoztam egyterű irodában, másik 10 kollégámmal. Lubickoltam a pörgésben, hogy valakinél mindig csörgött a telefon, folyton nyílt az ajtó, valakihez mindig jöttek. Tucatnyi téma, feladat között kellett a másodperc törtrésze alatt váltani és azonnal képben lenni.
Megfigyeltem azonban, hogy voltak olyan munkáim, melyeknek az elvégzéséhez ezek a körülmények távolról sem bizonyultak ideálisnak.
Ismerős számodra az alábbi szituáció?
Egy összetettebb feladaton dolgozol, amikor megcsörren a telefon. Legyen a beszélgetés bármilyen rövid – kizökkent a gondolatmenetből. „Hol is tartottam?” Percekbe telik újra felvenni a fonalat.
Azt hittem, hogy bennem van a hiba, hogy csak én nem tudok megbirkózni ezzel a kihívással.
Egy napon aztán szembejött ez a mondat:
A multitasking egy hazugság. – Multitasking is a lie. Gary Keller
Kíváncsi lettem, utánaolvastam. Hogyan lehetséges az, hogy amiről évekig mindenki azt hitte: ez az ideális állapot, amire törekedni kell – az valójában nem is létezik?
Nos, az az igazság, hogy a magyarázat nagyon egyszerű. Kiderült, hogy az agyunk úgy működik, hogy képtelen egyszerre több dologgal foglalkozni. Vagy egyszerűbben mondva: egy adott pillanatban egy dologra tud koncentrálni. De akkor mégis honnan jött a multitasking mítosza? A több dologgal foglalkozás képessége valójában azt jelenti, hogy az egyes témák, feladatok között nagyon gyorsan váltogatjuk a figyelmünket – ezáltal úgy tűnik, mintha egyszerre több mindennel foglalkoznánk.
A mítoszrombolás után pedig íme egy egyszerűbb, de működőbb megközelítés: a koncentrált, szakaszolt munkavégzés.
De mi is ez és hogyan működik?
Olyan módszer, mely által egy feladatra összpontosíthatod a figyelmedet.
Csak pár egyszerű lépést kell követned: Eldöntöd, hogy melyik feladatodon akarsz dolgozni – minél pontosabban határozod meg magadnak, annál jobb. Beállítod az órát (például 25 percre), majd nekiülsz az adott témának. Amíg le nem telik az idő, addig semmi mással nem foglalkozol. Ezután jöhet a szünet, vagy egy másik feladat.
Első lépésként kezdheted 25 perccel, aztán feltornázhatod 45-60 percre. „Feketeövesek” akár 90 percet is adhatnak maguknak – ha már jól megy a koncentrálás egy adott témára.
Ezt a fajta időablakos munkavégzést „pomodoro technikának” is nevezik, ami arról a kis paradicsom formájú konyhai időzítőről kapta a nevét. Hát nem szuper, hogy egy ilyen apró kis kütyünek nem csak a konyhában lehet hasznát venni?