Te írtál naplót gyerekkorodban?
Emlékszem, hogy én igen. Igazság szerint nem voltam túl kitartó, elég hamar feladtam. Többször is nekifutottam, de végül nem váltam rendszeres naplóíróvá. Arra viszont a mai napig emlékszem, hogy miről írtam azokban a bejegyzésekben.
Nemcsak a szavak maradtak meg emlékezetemben, hanem a bejegyzések által hajszálpontosan fel tudom idézni a mai napig azokat az érzéseket, melyek a hatalmukba kerítettek azokban a pillanatokban.
Azt hiszem épp ez az egyik oka, amiért az emberek naplót írnak. Hogy megörökítsék a pillanatot a jövő számára.
Ha van kedved, próbáld ki te is!
Fejezd be a napodat azzal, hogy lejegyzel belőle egy szép pillanatot.
Az én mai szép pillanatom az volt, amikor megéreztem a frissen sült sütőtök illatát.
Jó napokon ez könnyű feladat. De képesnek lenni megtalálni azt, amiért hálásak tudunk lenni minden nap – némi gyakorlást igényel.
Sajnos a legtöbben inkább a negatív dolgokat veszik észre.
Azonban ha tudatosabban válogatunk a gondolataink között, akkor ezen hamar változtathatunk. Idővel egyre könnyebbé válik a jó dolgokat meglátni.
Félreértés ne essék: ez nem azt jelenti, hogy nem veszünk tudomást a rossz dolgokról. Csupán azt, hogy nem engedjük, hogy eluralkodjanak felettünk.
Ha szokásoddá teszed a naplózást, akkor idővel egyre könnyebb lesz meglátnod a szépet és mindazt, amiért hálás szívvel mondhatsz köszönetet.
A leírt pillanat nem tűnik el – emlékké válik.
Kezdd el már ma: minden napnak megvan a szép pillanata, vesd papírra.