Ha Te is olyan vagy, mint én, és időről időre újratervezel, újragondolsz dolgokat, akkor biztosan ismerős az érzés: szeretnél változtatni, de valahogy nem válik szokássá. Biztos tettél már újévi fogadalmat, vagy mondtad azt magadnak, hogy „mostantól így lesz” – aztán vagy lett, vagy nem. Én is sokáig próbáltam rájönni, miért van az, hogy néha működik, néha nem.
Keressük együtt a választ!
Mitől lesz tartós egy változás? Mi a közös azokban az esetekben, amikor sikerül megőrizni a lendületet, és valóban új szokás születik. Mivel engem eléggé zavart, hogy a „sikerrátám” – hogy úgy mondjam – nem százszázalékos, komolyan elgondolkodtam a válaszon.
Összegyűjtöttem a tapasztalataimat, és most megosztom veled is.
Ki, vagy mi a változás kezdeményezője?
Rajtam kívülálló körülmény, vagy én magam? Milyen viszonyban vagyok a változtatással? Elhiszem, hogy szükséges?
Az én megélésem az, hogy ha külső nyomásra változtatunk, akkor a külső körülmény megszűnésével gyakran visszarendeződés következik be.
Ez csak akkor nem történik meg, ha időközben mi magunk is elhisszük, hogy a változás szükséges és értékes.
Ha például valaki azt mondja nekem, hogy tanuljak minden nap a vizsgára, de én nem hiszem, hogy ez tényleg segít, akkor az első adandó alkalommal el fogom bliccelni.
Amikor viszont belülről jön a meggyőződés – hogy ez nekem jó, engem visz előre – akkor sokkal tartósabb lesz az eredmény.
Milyen mértékű a változtatás, amit szeretnék?
Az új szokás mennyire van összhangban azzal az emberrel, aki most vagyok?
Ha a jelenlegi énképem és az elképzelt új énem között túl nagy a különbség, a tudatom nem „hiszi el”, hogy lehetséges a változás. Ilyenkor önkéntelenül is szabotálom magam, hiszen mélyen azt gondolom: „ez nekem nem megy”. Ezért fontos, hogy a cél reális legyen, és az új viselkedés illeszkedjen ahhoz, aki most vagyok – nem egy elérhetetlen ideálhoz.
Hány dolgot szeretnék megváltoztatni egyszerre?
Hány új szokást szeretnék kialakítani?
A tapasztalat azt mutatja, hogy egyszerre legfeljebb két-három szokást tudunk sikeresen bevezetni. Az agyunk döntéshozatal közben rengeteg energiát használ, ezért automatikus üzemmódban szeret működni. Ha túl sok új dolgot akarunk bevezetni, elfárad, és visszatér a megszokotthoz. A fokozatosság tehát kulcsfontosságú: minél kevesebb döntést kell hoznunk, annál nagyobb az esélye, hogy a szándékos változtatás idővel automatizmussá, azaz szokássá válik.
Összefoglalva
Tartósan akkor tudunk változtatni, ha
– belső meggyőződésből indul a folyamat,
– az új viselkedés közel áll ahhoz, akik most vagyunk, és
– egyszerre legfeljebb néhány dolgot módosítunk.
Ha így teszünk, hamar megtapasztalhatjuk, mennyi igazság rejlik az ismert mondásban:
Változtasd meg a szokásaidat, és megváltozik az életed.
Charles Reade nyomán
A következő hetekben 15 apró, de hatásos szokást hozok majd, amelyekkel — ha beépíted őket a mindennapjaidba — észrevétlenül jobbá válhat az életed.
Nem nagy ugrások, csak apró lépések.
De ezekből a kis lépésekből áll össze a valódi változás.